Publisher's blurb:
Ashtor jó pár kellemes kis mulatót rejt. Vannak melyek a széles főutcákra nyílnak, ám vannak olyanok is, melyek a szűk, tekervényes sikátorok mélyén rejlenek. Ezek az igazán csodás helyek. Rengeteg kalandozó fordul meg falai között és a táncosnők, hmm… olyan tüzesek, mint a legédesebb déli bor. Olyan történeteket hallani itt esténként, melyeknek ha a fele igaz, akkor is kevés egy ember élete, hogy ennyi mindent megismerjen. El sem tudod képzelni, hogy milyen kicsi a világ, amelyben élsz. Az öreg falu rogyadozó házai, mindig ugyan azok az emberek. Nem vágyódsz a messzeségbe? Szóval ott tartottam, hogy én is szívesen töltöm az estéimet a mulatókban. Persze a finom ital, a dalnokok éneke, a nők tekintete hamar megrészegíti az embert, s ilyenkor úgy érzi, hogy az egész világot ki tudná fordítani a sarkából. Ráadásul a mi népünk olyan istenverte büszke, hogy a sértéseket csak vérrel lehet lemosni. Bizony Öcsém, párbajoztam olyan hölgy kegyeiért, aki a hátam mögött kacagott rajtam. Vívtam olyan emberrel, aki már száz összecsapáson is túl volt. Gondolom most azt kérdezed magadban, hogyan tanultam meg így a kardforgatás művészetét? Nos, annak is megvan a maga története.