From publisher blurb:
Jó kétszáz évvel ezelőtt Carnaic Anroc hősies klán- és hadvezér volt, aki sokáig védte földjét és partjait a szeáx fosztogatóktól és hódítóktól. Ahogy múltak az évtizedek, a folyamatos harcok megkeményítették őt, bátorsága előbb-utóbb kérlelhetetlen kegyetlenséggé torzult: élete vége felé már nem embereinek lándzsái tartották távol az ellenséget, hanem a partvidéken húzódó többezer karó, melyek mindegyikét egy szeáx koponya díszítette. Mikor az öreg, megkeseredett uralkodót végül utolérte végzete, hívei az ősi vallás egy szentélyében helyezték nyugalomra. Vele temették ágyasát, a fiatal boszorkány Bodhmallt is – szokásukhoz és a helyi istenség akaratához hűen élve. Mindez régen volt. Ma már szeáx falvak pöttyözik a vidéket, Carnaic Anroc nevére pedig csak a történetmondók emlékeznek, mint a leigázott kymirog nép egy régi, különösen vad törzsfőjére…